Most, hogy vége az éves agility-szünetünknek, és ezzel együtt lassan a versenyszezon is ismét megkezdődik számunkra, ideje egy kis visszatekintésnek.
Sokan kérdezik, nem bántuk-e meg, hogy kihagytuk a válogatózást (nyilvánvalóan a kérdés inkább Gergőnek és Niának szól). Valóban, ez volt az első olyan év, mióta a „shelties agilitys életünk” megkezdődött, hogy nem a COVID, vagy egy alom miatt, hanem „csak úgy” nem válogatóztunk. Ez egy nagyon összetett kérdés, és bár megpróbálom nem bőlére ereszteni, néhány gondolatot megosztanék ezzel kapcsolatban.
Mindkettőnknek van munkája, az agility, bár igyekszünk maximalisták lenni, a hobbynk. Egy Világbajnokság és Európabajnokság nem csak anyagilag megterhelő, hanem a szabadságunk jelentős részét is elviszi (nyilván gondolok itt a felkészülésre is). Azokban az években, amikor részt vettünk ezeken a versenyeken, szó szerint semmi más nem történt az évben, csak a válogatók, a VB, és az EO. Abszolút mindent egy lapra tettünk fel. Ráadásul ezek a versenyek a kutyák számára többnyire arányaiban sokkal több autóban eltöltött időt jelentettek, mint amennyi élvezettel járt nekik.
Ezek a versenyek fantasztikusak. Az élmény, az atmoszféra nem hasonlítható semmihez, és hatalmas szó ott lenni egy-egy ilyen eseményen. Mindenkinek csak szívből gratulálni tudunk, aki részt vehet ezeken a rangos versenyeken, mi is rettenetesen élveztük őket.
Azonban bátran állíthatom, hogy a tavalyi évet sem élveztük kevésbbé, és ami még biztosabb, hogy a kutyák viszont sokkal jobban élvezték. Igyekszünk a saját lehetőségeinkből kihozni mindig azt, ami számukra is a legtöbbet adja, és mivel minden nem fér bele, ezért most kipróbáltuk ezt az utat. Bár nyilvánvaló, hogy semmi nem fogható egy VB-atmoszférához, azért sok kicsi sokra megy. És a tavalyi évben jó sok „kicsi” gyűlt össze, ami az élményeket illeti. Ha pedig a kutyákat kérdezem, ők egészen biztosan nem bánják, hogy 2 nagyobb verseny helyett ennyi másik helyen futkoshattak.
Eredmény-összefoglalót nem szeretnék írni, de íme egy kis videós visszatekintés Nia szemszögéből, aki az összes versenyen, amin elindult, bejutott a fináléba, és a többségén dobogón is végzett. Valamint Nova szemszögéből, akinek egyel kevésbbé jó handlerrel kell megküzdenie, de így is nagyon szép stabilan hozta a fináléba jutásokat szinte mindenhol.
Egy szó mint száz: csodálatos egy VB-n vagy egy EO-n futni, de nem, nem volt kevésbbé jó az évünk ezen az úton menve sem.
Tartalomhoz
